Kiemelt ajánlat
Kiemelt infó

Neked is összementek a nadrágjaid tavasz óta? Akkor próbáld ki ezeket a 15 napos edzésterveket, amelyek segítségével formálhatod a hasad és a popsid! Így nyugodtabb szívvel nézhetsz a Karácsony elébe is ;) ...

1lab_nyujtas_600

 

Érdekel az edzésterv »

Az edző válaszol

Írj nekem bátran, ha bármi kérdésed van, a válasz hamarosan ott landol a levelesládádban! A leveled – és az én válaszom – NEM kerül fel automatikusan a rovatba, csakis akkor, ha hozzájárulsz!

"Ha értékes eredményre vársz, akkor három lényeges dologra lesz szükséged: először is kemény munkára, másodszor kitartásra, harmadszor józan paraszti észre."

Thomas A. Edison

Baba-mama hétköznapok 1.: “Mikor alussza már végre át az éjszakát? És én???”



Amikor baba érkezik a házhoz, egy Család élete roppant gyorsan ki tud billenni az addig stabilnak hitt egyensúlyi állapotból. Hogy mást ne mondjak, az egyik legérintettebb terület az éjszakai alvás, amelyről sokan tudnának “horror” történeteket mesélni (ha visszagondolok az 1. gyermekünkre és az akkori éjszakáinkra,  én is érintett vagyok :)) … De valóban törvényszerű, hogy a baba érkezése hosszútávra – néha évekre – felrúgja a szülők (és néha a testvérek) éjszakai nyugalmát? NEM, DEHOGY, ha nem hagyod, hogy a csecsemő vegye át az irányítást és eluralkodjon a káosz!
Szeretnéd végre átaludni az éjszakát??? Eleged van az idegőrlő “miért-nem-akar-már-aludni-ez-a-gyerek?” napi cirkuszából? Akkor “mondom, mi a szitu” :)! Van egy módszer, amely Neked is segíthet, ha nem vagy boldog azzal a helyzettel, ami most épp van (bárcsak én is előbb ismertem volna!) …Nati a 3. gyermekünk, így csecsemőalvás terén nagy tapasztalatokkal bíró szülőknek gondoltuk magunkat. Nem akar aludni a gyerek? Hát ringassuk, rázzuk a fenekét, rakjuk babakocsiba – mi több, autókázzunk vele egy kicsit – aludjunk vele egy ágyban, aztán ha megnyekken, gyorsan dugjuk a cicit a szájába – úgy legalább nem nyekereg 🙂 … (Sears módszer); avagy hagyjuk sírni, ami rövid időn belül olyan üvöltésbe csaphat át, hogy egy szavannai oroszlán is megirigyelhetné – Te meg hallgasd … Ismerős?
Ki így, ki úgy próbálja tartósan megoldani a kérdést – több, kevesebb sikerrel. Pedig van egy nagyon EGYSZERŰ, de annál NAGYSZERŰBB recept, amely MINDEN – de legalább is, a legtöbb – babánál beválik és amelyet ha alkalmazni kezdesz, nyugodt lehetsz afelől, hogy nem kell még a gyerek 3 éves korában is pattognod éjszaka, mint a gumilabda!

Mielőtt részletesen belemennék a “hogyan tegyünk szert némi nyugalomra egy kisbaba mellett?” témába, néhány fontos alapvetést le kell fektetnünk:

Köszönettel gondolok az angol Tracy Hoggra, akit hálás szülők ezrei neveztek el “bébi-suttogónak” (tudod, a suttogó az, aki a hangjával, az állathoz folyamatosan beszélve megnyugtatja a vad és megvadult lovakat). A 4 É módszert a több ezer csecsemőt lenyugtató szülésznő, csecsemőgondozó Tracy alkotta meg, saját tapasztalataira alapozva – és nálunk is maximálisan bevált! Azóta az esti alváshoz készülődés nyugodt, vidám, 100% cirkuszmentes – az éjszaka szintén. Mindez egy 2 és fél hónapos csecsemővel, azt hiszem, nem rossz :).

Legfontosabb a napirend! Legyen egy napirendetek, amely fix, ám rugalmas. A babáknak szükségük van rá. Így érzik magukat biztonságban. Te pedig így fogod tudni, mi a következő lépés, amit a kicsinyedtől várhatsz. A 4 É pedig a következő:

  1. Étkezés: minden baba egy “zabagép” :). Ahhoz, hogy 1 éves korára megháromszorozza születési súlyát, kell is ennie rendesen 🙂 … Az újszülött még kb. 40 percet szopizik alkalmanként. Ahogy nő és ügyesedik a baba, ez 20-25 percre redukálódik.
  2. Ébrenlét: kaja után társasági élet. Az újszülött jóformán azonnal elalszik evés után, viszont egy 3 hónapos baba – pl. Nati is – kb. másfél órát bír ki nyűglődés nélkül. Ez idő alatt jókedvűen nézelődik, ismerkedik a világgal (nálunk a legújabb project a “hogyan tömjük be a teljes öklünket a szánkba? esetleg mindkét öklünket?”). Ahogy látom, hogy fárad és hallom, hogy nyafizni kezd, ugrunk is a következő É-re, ami az …
  3. Édes álom: újszülötteknél ez még elég gördülékenyen megy – szinte észrevétlenül álomba zuhannak. Viszont egy 3 hónapos néha nem akar aludni, mert olyan izgi ez az egész, ami körülveszi! Viszont szüksége van rá! És itt lép be a türelem-faktor. Először is, nagyon fontos, hogy megszokja – és megszeresse – a kiságyát! Így fog tudni benne önállóan elaludni … Ezt viszont nem is olyan egyszerű elérni. Ehhez kell a következetes, kitartó munka és az, hogy NE ENGEDJ NEKI! Az elcsigázott szülő félóra ordítás után hajlamos feladni és valami más módszerhez folyamodni: pl. ringatás ölben, vállon, autókázás és társai. Ne tedd! Tudod, ezt szokja meg! OK, Ok, könnyen beszélsz, de akkor mi a túrót csináljak, ha üvölt? Soha ne hagyd magára a bömbölő babát – mert elveszti a beléd fektetett ősbizalmát – , hanem nyugtasd meg – ha Te nem teszed, ugyan ki fogja??? Viszont ne engedd, hogy átvegye az uralmat! A megoldás a “felvesz/letesz” módszer. Sír? Hagyd egy kicsit. Még mindig? Vedd fel! Lehet, hogy beszorult egy büfi, vagy egyszerűen csak fél. Viszont ahogy megnyugodott, tedd le! Újra kezdi? Vedd fel! Megnyugodott? Tedd le! Türelemjáték, de működik (kipróbáltam :)). Hidd el, egyre kevesebbet fog nyafizni és – bármily hihetetlen – a végén örömmel megy az ágyába. (Tarcy azt írja, hogy volt olyan baba, akit 100-nál többször is felvett és letett egy éjszaka alatt, mire a kis drága feladta a küzdelmet és csak elaludt; következő éjjel már csak 25x, utána meg már csak 3x, majd csak megtanulta, hogy az éjszaka alvásra való 🙂 )
    Még egy: gondolj csak bele, hogy éreznéd magad, ha mondjuk elaludnál a TV előtt a kanapén, majd felébrednél a kertben a nyugágyban? Ijesztő lenne? ez történik a babával is, ha elalszik a babahordozóban és a kiságyában ébred. Ott ébredjen, ahol elaludt, így nem fog megijedni!
  4. Én: vagyis Te :)! Ha van egy kiszámítható napirendje a babának, akkor Neked is lesz! Két szoptatás között kb. 3 óra telik el, azt kell felosztani 4 É szerint – így magadra is jut némi időd. Ezt az időt valóban próbáld magadra szánni!!! Olvass, pihenj, vagy tornázz – naná, hogy Pilates-ezz kicsit, ha mielőbb formába szeretnél lendülni! Napi 20 perc is elég és a változás igen látványos lesz!

A 4 É modellt – ha boldogtalan vagy a jelenlegi helyzettel – mielőbb próbáld ki! A legjobb, ha már a baba születése utáni 1. otthon töltött napon megteszed – így eleve ezt szokja meg! Mit tégy, ha Neked már X hónapos a babád és szenvedsz az esti altatással? Nos, minél később kezded meg az “uralomátvételt”, vagyis a baba szoktatását, annál több időre és türelemre lesz szükséged. Viszont a jó hír, hogy következetességgel és kitartással a modell SIKERRE VAN ÍTÉLVE! Vagyis Nálad is működni fog :)!

Kíváncsian várom a tapasztalataidat :)!



Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé.

CAPTCHA Kép
*

30 db hozzászólás

  • Anna

    2012-10-31 20:48:44

    Kedves Ági, és többi hozzászóló anyuka…

    Nekem ma 6 hetes a kisbabám és kb 4-5 napja kezdtem el olvasni a suttogó könyvet és kezdtem ráismerni a 4 é módszerre, viszont mostanra egy két “jó ” vagy legalább is bevett rutin már kialakult… és ezekről nem vagy arról hogy ez nagy baj – e még nem nagyon olvastam… leírnék egy kb napi rutint…
    -előző este fél 9 körül elalszik a baba majd kb
    -reggel 4 kor ébred,
    -20 perc szopi majd ha nem nyelt túl sok levegőt ami felébresztené (mert ez néha előfordult) akkor kb
    -8 kor ébred
    – 20 perc szopi
    – 8 30 tól még 1 órát alszunk majd
    – 9 30 kor kb pelenkázás és utána kb
    – 10 – fél 11 ig nézelődés apával – éhségtől függően ekkor jön
    – pelenkázás és rögtön utána
    – tízórai kb 20 perc majd
    – nézelődés kb fél 12ig amit követ
    – egy kis alváskb 13:00ig 13:31ig ébredés után
    – pelenkázás majd rögtön
    – ebéd 14:00 ig majd
    – nézelődés 14:30-15:00ig majd
    – 14:30-15:00 -(kb 1 óra ) séta=alvás a levegőn,de legfeljebb max 15 :30-16:00 körül ébresztés és rögtön utána
    – pelenkázás majd
    – uzsi kb 16:20ig
    – utána nézelődés kb 1 óra 17:20ig
    – majd alvás kb 18:00 ig
    – pelenkázás
    – “Vacsi” 18:20-30ig
    – utána nézelődés esetleg 20 perc alvás de többnyire nézelődés
    – 19:30-ig amikor is PELENKÁZÁS – FÜRDETÉS – ÚJ RUHA ÉS UTÁNA KB
    – 20:00KOR “VACSORA” utolsó evés kb 20:15ig utána büfiztetés és ébren amikor még nyitva van a szeme beteszem a kiságyba egy cumival és szépen altató zene mellett elalszik majd reggel kb 4 kor ébred…

    Amikor még nem hallottam a 4Ét akkor alakult úgy ki hogy az utolsó etetés a fürdetés után van mert akkor már jól kifáradt és utána biztosan alszik egy nagyot… Lehet hogy ez így nagyon nem jó viszont most már a fürdetés előre hoztuk fél 8ra és így legfeljebb 7re tudnám tenni az utolsó etetést fürdés előtt és akkor biztos hogy 3 kor vagy korábban kelne… Mit tegyek? Próbáljam a hat órás etetést kihúzni 7re és majd egyszer csak elmarad a késői pótlás?

    A másik kérdésem a pelenkázás, én igyekszem rendszeresen az étkezések előtt pelenkázni,/ hacsak nincs átázva, vagy nem folyt ki a kaki (De ilyen még nálunk nem volt) / mert attól és főleg az öltözködéstől néha paprikás kedve lesz amit aztán nehéz megnyugtatni viszont ha az étkezés követi akkor nyugis lesz…

    És még egy kérdés mi van akkor ha az
    Evés
    Ébren lét
    Alvás után megint
    Ébren lét majd
    Evés
    Ébren lét
    Alvás következik

    Pl ha csak 20 percet alszik de utána még láthatóan nem éhes viszont nem is nyűgös és szívesen nézelődik….

    Köszönettel

    Anna

  • Szabóné Ági

    2012-02-09 18:26:54

    Kedves Ági! Külön köszönöm Neked, amiért megismertetted velem ezt a könyvet, most olvasom, és bár még korántsem tartok a végénél, megdöbbenve böngészem a bejegyzésedre érkezett heves reakciókat. Valóban, mintha nem ugyanarról a könyvről beszélnének sokan! Tracey hozzáállásáról és módszeréről, javaslatairól sok mindent lehet mondani, de hogy a gyermek igényeit és szükségleteit figyelmen kívül hagyná, vagy akár csak nem első helyre tenné, azt biztosan nem!!! A kulcsgondolat, ami szerintem a legtöbb ellenvéleményt szülheti, hogy a gyermeknek a legnagyobb biztonságot a rend és a rendszeresség, a keretek és korlátok adják. Egész gyermekkorában egyébként, ezt minden pedagógus tökéletesen tudja. És épp a pedagógusok, óvónők látják azt is, milyen következményekkel jár, ha egy gyermeknek nincs rend és rendszeresség az életében, ha nincsenek szabályok, ha a szülők önfeláldozó rabszolgái a gyermeknek, nem pedig a szó legeredetibb és legnemesebb értelmében – nevelői. Nem szeretnék hosszan írni erről, mert a téma túlfeszíti blogod kereteit, a lényeg, hogy én kincsnek tartom a könyvet, és még valami: minden fa a gyümölcséről ismerszik meg. A nevelésünk gyümölsét nem klinikai tanulmányokban mérik, hanem kamaszkorú , majd felnövő gyermekeink viselkedésében, hétköznapi- és munkamoráljában, boldogságkeresésük sikerességében.

    Ahogy edzésben is csak attól fogadok el tanácsot, akinek láttam a testét és egészségét, úgy nevelésben is kizárólag attól, akinek láttam nevelésének gyümölcsét. Ehhez pedig évek kellenek, térjünk hát vissza a témára akkor:)

  • Judit

    2011-11-19 00:12:49

    A karamaltz ital igen jó tejet csinál,de sajnos nem minden baba pocakja bírja(pukiztat és némelyik babának elég erőteljes a hasfájása tőla,igaz arra is van egyszerű gyors segítség:-))))pusz

  • Judit

    2011-11-19 00:06:45

    Simonyi Katalin,

    Kedves Kati!
    Kérlek nézd el,de már egy ideje nem kukkantottam be ide,azért leírom ezt az árpa barna rizs italt.
    Pofonegyszerű az egész.veszel bio árpát és bio barna rizst!Majd egy kvcsésze árpát és egy kvcsésze barna rizst beleöntesz egy kb. 5 literes fazékba.majd LASSÚ (kis láng)tűzön másfél óráig fődögél.Utána hagyod állni.Majd leszűröd és iszogatod.2-3 pohár per nap,de lehet,hogy ettől szétdurranásos érzet lesz a melledben,akkor csökkentsd az adagot!ha pedig nagy turbózás kell,akkor értelemszerűen emeld!A kásás részt vagy megeszed magában vagy csinálsz belőle vmi finomságot vagy egyszerűen kiborítod!:-)))
    Tapasztalatom van belőle bőven,de nem csak nekem,mert már sok aggódó anyuka mentsvára lett ez a “csodalötyi”
    Meleg szívvel ajánlom.Szívesen elmondom bárkinek a tapasztalataimat,aki tényleg kíváncsi rá.Ági tudja az elérhetőségem!
    Sok örömöt!
    Judit

  • marcsika

    2011-09-21 16:21:31

    Melus,

    drága melus, ezért a néhány mondatodért érdemes volt benéznem ide, hálás köszönet érte, mindennél többet ért ez most nekem.

    <

  • Simonfi Ági

    2011-09-16 20:35:57

    Simonyi Katalin,

    Kedves Katalin,

    Én a Judit által említett árpa-rizs italt nem ismerem, de kapható egy Karamaltz nevű malátasör (alkoholmentes), amely szintén nagyon jót tesz a tejtermelésnek. Nagy áruházakban beszerezhető.

    Ági

  • Kádár Éva

    2011-09-16 07:36:13

    Sziasztok!
    Én most várom az első babámat, és szeretnék minél több nézőpontot, szemléletet megismerni, mielőtt megszületik, ezért a kötődéselmélettől a suttogóig csomó könyvet beszereztem. Persze, sokan mondják, hogy ez csak jól megzavar majd, de szerintem nem hátrány, ha ismerem a lehetőségeket, a saját életünket pedig majd úgyis a saját habitusunk fogja meghatározni.
    Szeretnék egy idézetet megosztani veletek:
    “Az a csecsemő érzi magát biztonságban, akinek szülei mindent elkövetnek, hogy szükségleteit megismerjék és kielégítsék. Nem sír, ha leteszik, mert egyedül sem fél. Tudja, hogy bízhat környezetében – ha zavarja valami vagy fáj valamije, valaki a segítségére fog sietni. Furcsa módon az ilyen baba később kevesebb figyelmet igényel, és hamarabb megtanul önállóan játszani, mint az a csecsemő, akit hagytak sírni, vagy akinek a szülei folyamatosan félreértették a jelzéseit.”
    Ez a suttogóból származik, és nekem úgy tűnik, hogy pont egybevág a kötődéselmélet ősbizalomépítő elvével, így hát nem is igazán értem, miért alakult itt ki a két nézet ütköztetése körüli kis vita. A kettő, az én meglátásom szerint, nem áll ellentétben egymással, csak ha kisarkítva értelmezzük.
    Szép babázós időszakot nektek!
    Évi

  • Simonyi Katalin

    2011-09-13 14:08:04

    Judit,

    Kedves Judit,

    mit érdemes tudni erről az árpa-rizs italról? Van-e erről tapasztalatod, esetleg cikk, termékajánló, amiből meg lehet ismerni?

    Köszönöm,

    Kati

  • Judit

    2011-09-08 22:25:01

    Kedves Ági!
    Nagyon ügyes vagy Gratulálok!
    Én is viszonylag sok szakirodalmat lapoztam át!Találkoztam sok véleménnyel az un.igény szerinti szoptatás híveivel az időre etetéssel stb…és láttam jó sok anyukát a sok kis csemetéjükkel együtt.Az anyukák nagyon igyekeztek eligazódni ebben az információ rengetegben.És láttam a szemükben a kérdést is- galád anyuka vagyok-e,ha ezt vagy azt csinálom?-
    Sajnos kevés a jó védőnő is aki minden félelem nélkül nagy empátiával,felismerve az adott nő tényleges szükségleteit segíteni tudna.(Nagyon sok anyukának segített a szoptatásban pl az az egyszerű árpa-rizs ital amit itthon szinte nem is ismernek)
    Visszatérve a témához mindig azt szoktam mondani-mindenki másként csinálja jól-ezért aztán nem is kritizál az ember,hiszen van olyan anyuka,aki bírja az éjszakázást van ,akinek létfontosságú az alvás…
    A legelgondolkodtatóbb azért számomra mégiscsak az,hogy olyan sokat foglalkozunk,hogy a szülés után milyen folyamatok zajlanak le a gyerekben,ha felvesszük-foglalkozunk vele-vagy éppen nem,de avval kevesen foglalkoznak illetve hívják fel a figyelmüket a várandós anyukáknak,hogy milyen irgalmatlan nagy lehetőség van abban,ha vki már az anyaméhen belül is tud kommunikálni a gyermekével.Az un.lelki köldökzsinóros terápiában,ami egy magyar”találmány”.
    Hiszen annak a tudásnak a birtokában majdnem mindegy,hogy mit csinálsz,hiszen azt meg tudod”beszélni”a gyermekkel.
    Ennek fényében aztán már majdnem mindegy ki mit tart jónak vagy rossznak a módszeredben,hiszen minden gyermek azt az édesanyát választja,akitől pont azt kapja meg ,amiért megszületett.
    Nagyon sok örömet nektek:Judit

  • Elza

    2011-09-08 13:26:47

    Kedves Ági és Mindenki!
    Az én gyerekeim már nagyok, de most is hallok kül. véleményeket, amiken kiakadok, de nem szólok rá semmit, mert ez m.helyen történik, hivatalos közegeben.
    Egyik “kedvencem” az volt, hogy a kismama, ha megszüli a gyerekét, majd velük alszik, mert annyira fontos figyelni minden lélegzetét ( ez igaz ) és ő nem is érti azokat az anyákat, akik külön ágyba! sőt külön szobába!!! teszik az újszülöttet.Majd ha nagyobb lesz, akkor mehet külön, addig velük alszik! Most az ilyen anyukának hogy mondjam azt, hogy az én lányom ahogy hazajöttünk a kórházból, kül. szobájában aludt!!! Aki nem ismeri a lakótelepi panellakás méretét és az ott adott lehetőségeket, annak nem magyarázkodok. Semmi baja nem lett tőle, a falon a legkisebb sóhajtása is áthallatszott, Itt nekem a fő kérdés, hogy mikor lesz a gyerek a külön szobához elég nagy ??? Ki dönti el, a szülő ??? Ha kellően odaszokatták magukhoz a nagy ágyba, nem lehet onnan majd “kizavarni”.
    Ennél sokkal egyszerűbb, ha saját ágya ( lehetőség szerint) saját szobája van, semmi törés nem történik a kis lelkében, nem ettől lesz magányos.

  • Simon Zita

    2011-09-07 22:01:44

    Kedves Ági!
    Kedves Kommentelők!
    Ha nem a barátnőm gyermekén látom ma, milyen fontos ez a téma, nem írok most újra, de ma azt mondta, hogy én voltam az első, ők még soha nem vették fel a 6 hetes lányukat “csak” azért, hogy megdédelgessék. Mélységesen elszomorodtam… Nem adom fel, és megpróbálom minden emberi módon a tudtára adni, hogy egy csecsemő fejlődéséhez, mind fizikai, mind idegrendszeri, tehát minden szinten elengedhetetlen a dédelgetés!!! Ez tudományos tény, nem én találtam ki.
    Ami az önállóságot illeti, ne felejtsétek el, nem egyformák a gyerekek! Csajok, ne ragadjatok le egy-egy szónál. Szerintem az önállóság fontos: játékban, evésben, alvásban; én ezt igyekeztem erősíteni, de soha nem erőltettem semmit. Kendőztünk éjjel-nappal (a férjem és az anyukám is), és addig szoptattam, amíg ő akarta, éjjel-nappal, mosolyogva 🙂
    Vekerdy Tamás azt is mondja, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, és lerágják a húsunkat, ezért időről időre fel kell töltődnünk, hogy legyen mit kiszívni, és lerágni 🙂
    Ági, szívből kívánom Neked a legjobbakat!
    Kedves Kommentelők! Nekem Márton toleranciát, elfogadást, és türelmet tanít nap mint nap. Nekem még van mit tanulnom 🙂
    Üdvözlettel: Simon Zita

  • orsi

    2011-09-07 20:49:29

    kedves agi es olvasoi,
    nagyon is ismeros az agi altal leirt szitu, a cicin logo, szuloi nagyagyat elfoglalo gyermekkel es/vagy az uvoltos “szavannai oroszlannal”. nagyokat is kacagtam rajta, meg a konnyem is kicsordult, annyira igaz rank. es hat mindketto csapdaba beleestem es egyik sem mukodik. itt angliaban a ferberth fele modszerre eskusznek es ember legyen a talpan aki kibirja edes csemetejenek kb.30 perces uvolteset minden este, amikor legszivesebben a karjaba venne es vigasztalgatna. persze igaz lehet, h minnel tovabb csinalja az ember annal kevesebb harcaba kerul. mindenesetre a gyereknek aludnia kell es az anyanak is szuksege van a megvaltozott korulmenyek ellenere az alvasra. nekem csak egy gyermekem van, de el sem tudom kepzelni, h mit csinalnek ha megegy idosebb is lenne akinek test/lelki igenyeit szinten ki kellene elegiteni. emlekszem a kezdetekben meg akkor is uvoltott gyermekem ha a wc-re mentem, most mar elertem, h magara tudom hagyni amig osszerendezem a szobat, atoltozom, megfesulkodom es egyebb cseprobb mindennapos dolgaimat elvegzem. arra is sikerult ravezetnem, h a babaszek -az a vibralos- nem fenyeget veszellyel, es bar nem hallottam a felvesz/letesz modszerrol akkortajt, megis ez a modszer hozta meg a sikert. persze ez nem jelenti azt, h nem sir napkozben, akar a szekben is, de legalabb orommel huppan bele, amikor nem almos/ehes/hasfajos/etc. a babanak minden uj, mi tudjuk mi a szek, mire valo, mi celt szolgal es vannak emlekeink a szekrol, a babanak nincsenek. oneki egy nagy ures ter a nappali, ami raadasul elvalsztja ot az anyatol. a szek csak egy resze ennek es csak az anyaval erzi magat biztonsagban, hiszen csak minket ismer biztosan. a szek lassan lesz ismeros neki mint megannyi mas is, de minekunk kell megmutatni, h ezek a targyak “biztonsagosak” es kozben kialakitjuk a szek fogalmat a sok ismetlessel.igy van valoszinuleg a kisaggyal es alvassal is. egyebkent tapasztaltam hogy akkor is sir ha a nagyagyban alszik el de en kozben eltunok es nem vagyok ott melette amikor felebred. az hogy ki melyik modszert valassza az egyeniseg es vermerseklettol fugg. mindegyiknek megvan az elonye es hatranya. mindenestre a megszokottsag segit a gyereknek mert tudja mi kovetkezik es mit varhat, ugyhogy a 3 e-re bolintsunk igent es a negyediket pedig hagyjuk h ki-ki maga dontse el.

  • Simonfi Ági

    2011-09-07 13:53:03

    Kedves Lányok!

    Hú, ne haragudjatok, hogy “csak” most jutok válaszhoz – egész nap babáztam …

    Köszönöm a sok értékes hozzászólást – nagyon tanulságos. Úgy látom, kaptam én itt hideget-meleget, de nem gond (bár azt hiszem, sokan félreértettétek, amit leírtam; most átolvastam újra és maximálisan vállalni tudom, amit leírtam)

    A legnagyobb tanulság számomra viszont az, hogy máskor sokkal árnyaltabban kell fogalmaznom.

    A kommentekből jónéhány dolog feltűnt számomra:

    – mindenki a saját meggyőződésének, elveinek és tapasztalatainak megfelelően “fordította” a leírtakat, amivel semmi probléma (alapvető emberi tulajdonság, hogy az ember mindig megpróbálja racionalizálni a saját döntését, véleményét)
    – néhányan teljesen másképp értelmezzük a könyv szerzőjének módszerét és gondolatait, amelyet nyilvánvalóan befolyásolnak saját szülői tapasztalataink/”előéletünk”, hátterünk, neveltetésünk – és leginkább az, hogy kinél mi “működik” (sokakkal, akik azt mondják, olvasták a könyvet, mintha nem is egy dologról beszélnénk)
    – én egy 4 lépésből álló modellről és annak – legalább is a mi életünkben betöltött – szerepéről, hasznosságáról írtam, beszéltem. Ehhez képest a legtöbben az “alvás” témakörére “ugrottak rá”. Én nem ragadnám ki az alvást, ugyanis az szerves egységben van a modell összes többi részével és azt tapasztalom, hogyha a többi rendben van, az alvással sincs sok gond …
    – mindazon által elgondolkodván a heves reakciókon, tökéletesen egyetértek Brigivel abban, hogy rengeteg múlik a baba temperamentumán, mert baba és baba között hatalmas különbségek vannak. Mint ahogy mama és mama között is: van az ősanya típus, aki teljesen ösztönösen is jól csinál mindent és van, akinek anyává kell válnia, gyakorlat teszi a mestert alapon. Ezzel sincs semmi gond …

    S hogy egy kis hátteret adjak Neked: Peti fiam 12 éve született. A rögtön-felkapom-amikor sír, igény szerint szoptatom, velünk alszik modellt követtük vele. Totális csőd volt! A gyerek 6 hónapos koráig éjszaka átlag 2 óránként keltünk, ami oda vezetett, hogy 2 hullafáradt, a végtelenségig kimerült ember próbált meg megnyugtatni egy szintén kimerült, állandóan nyűgös kisbabát. Rengeteg szakemberrel konzultáltunk (védőnő, gyerekorvos), úgy tűnt, semmi nem segít, “majd kinövi” … Mindenki mást javasolt, már teljesen összezavarodtunk! Végül bevezettük a következetes napirendet és Nála ez működött. Nem ment pikk-pakk, de hosszútávra ez segített. Ma már tudom, hogy a fiam egyszerűen egy ilyen egyéniség. Kolerikus, folyton nagyhangon-mondom-a magámét típus, aki babaként is ilyen volt (talpraesett-mimóza, csakhogy a könyv tipológiája mellett maradjak).

    Mikor megszületett a kislányom – most 9 éves – aki egy melankólikus kisangyal, el sem hittem, hogy ilyen is lehet egy baba :)! Neki valószínűleg bármelyik modell OK lett volna …

    – néhányan apró információmorzsák alapján igen messzemenő következtetésekre jutottak … Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem vagyok “szörnyeteg”, aki nem elégíti ki a kisbabája szükségleteit :). Nati napjában 7-8x szopizik. Napközben mindenhol velem van, sokszor kézben. Azt sem mondtam, hogy nem veszem fel és szoptatom meg, ha éjjel felébred. Egész egyszerűen arról van szó, hogy van egy következetes rendszer az életünkben az esti evés-lefekvés tekintetében. Éjjel, ha felébred, nem oltok villanyt, nem beszélgetek vele, megetetem és alszunk tovább. Sokszor csak 5 körül ébred, de nem azért, mert én “ráerőszakoltam”, hanem egyszerűen jól alszik.

    Semmiképp nem szerettem volna “megmondani a tutit”, csak – mint ahogy a Kismama napló bejegyzéseiben tettem a várandósságom alatt – a tapasztalataimat szerettem volna megosztani Veled.

    Nem kívánok senkit, akinek határozott és jól működő nevelési módszerei vannak, meggyőzni semmiről, vagy rábeszélni bármire is. (Mint ahogy felőlem nyugodtan eheted fitneszgurunk menüit, ha Neked az vált be, vagy akár fitnesz királynőnkét is – soha nem akarnálak rábeszélni, hogy ne azt tedd, ha Neked működik! De ha meghallgatsz, mellette azért javaslom a Pilates-t, ha látványos eredményre vágysz :)…) Sok szakirodalmat olvastam (köztük az emlegetett Vekerdyt és Ranschburg tanár urat is), nálunk ez vált be. Lehet, hogy ha a kisangyal kislányom az 1. gyermekünk, akkor most mást mondanék, de a tapasztalat nagy úr!

    Ez a bejegyzés leginkább azoknak szól, akiknek a többi módszer nem vált be és boldogtalanok a jelenlegi helyzetükkel. Mert hidd el, eljöhet az a pont egy hasfájós, rengeteget síró, alig alvó csecsemő mellett, hogy bizony segítségre vágysz …

    Köszönöm az ajánlott szakirodalmat, meg fogom nézni! Kedves Brigi, leírnád nekünk, melyek azok a sokkal jobb könyvek, amelyeket el kéne olvasnunk? Köszönöm.

    És végül: szükségletek kielégítése: a 4 É modell – ahol nincs “kőbe vésve”, hogy csak 3 óránként lehet szoptatni, amely beszél fejlődési ugrásokról, sőt, a fogzásról is – nekem abban segített, hogy a kisbabámra odafigyelve még jobban megtanultam értelmezni a jelzéseit, így még jobban ki tudom elégíteni a szükségleteit.
    S ha már szükségletekről van szó: egy 5 fős családban az Édesanyának a Család összes tagjának szükségleteit szem előtt kell tartania és a lehetőségekhez mérten úgy “manővereznie”, hogy mindenki a legjobbat kapja. A 12 és a 9 éves is, akiknek fél 8-kor kezdődik a tanítás, akik most lépnek a kiskamasz korba és akiknél azért az a kis féltékenység is ott van …

    Szóval, az egyenlet sokváltozós és egyáltalán nem egyszerű. Tedd azt, amit a legjobbnak vélsz/érzel – abból kiindulva, hogy egy Édesanya imádja a gyerekeit és csak a legjobbat akarja nekik. Csak arra kérlek, ne ítélj túl hamar és túl kevés tényező ismeretében – hogy ne ítéltess!

    Kívánok minden Babának és Mamának jó egészséget, sok-sok tejecskét és nyugodt, szép éjszakákat!

    Ági

  • Brigi

    2011-09-07 06:50:43

    Kedves Ági!
    Kedves Kommentelők!
    Én csak azt tudom, hogy amióta alszik éjszaka, türelmesebb; jókedvű, kiegyensúlyozott mamija vagyok a mikis Mártonunknak. Most a délutáni alvás simán megy, de az éjszakai elalváson még dolgozunk. (Simán=ölelés, puszi, ágyba teszem, mesélek, aludj jól! kijövök, elalszik egyedül). Én is így voltam, mint Ildikó: éjszaka nem voltam következetes. A második gyermekünkkel biztosan hamarabb fogom kezdeni, mert nem csak szeretem, tisztelem is a fiamat, és minden áldott nap észben tartom, hogy lehet, hogy fél, megijedt, ölelésre vágyik, és én ott vagyok neki ilyenkor! De önállóságra nevelem, számomra ez a jó út!
    Ági, köszönöm! A legjobbakat kívánom Neked, és családodnak!
    Üdv: Simon Zita

    Igen, nagyon fontos az önállóságra nevelés, de ebben a korban nem tudják megtanulni, m nem képesek rá agyilag. Nem olyan fejlett még.
    Teljesen igazad van abban, h a kialvatlanság bizony szörnyeteget csinál belőlünk! Jobb, ha mindenki alszik annyit amennyi saját magának szüksége van.
    De, az én lányaimnál egyenesen kizárt volt a felveszem, lerakom menetrend. Sem velem, sem apjukkal, sem senkivel nem voltak ilyen kedvesek, h attól abbahagyták a sírást, vagy kapálózást.
    Ma a 3 évesem önállóan alszik, önállóbb mint sokkal idősebb társai- félre ne értsetek! Nem azért ilyen, m nem hagytam magára éjjel. Azért ilyen, m ő ilyen habitus. De azzal, h éjjel magára hagyom, nem segítettem volna rá, h még önállóbb legyen.
    Nem szabad összekeverni az elkényeztetést a szükségletek kielégítésével. Azt is fontos kihangsúlyozni, h én csecsemőkről beszélek, és nem gyerekekről.
    Sajnos Trészi néni viszont már csecsemőkről beszél…
    Természetesen mindenki úgy neveli, felneveli a gyermekét, ahogy szeretné, és a saját életébe belefér. Nekem ez a módszer sem fér bele. Annyi jó irodalom van, ami a csecsemő fejlődését leírja és megérteti velünk, mi miért történik. Nagyon fontos, h teljeskörű információnk legyen, h tudjunk felelősen dönteni.

  • AG Petra

    2011-09-07 06:34:54

    Kedves Ági!

    Nagyon elgondolkodtató, amit írtál. Én is olvastam az említett könyvet, s nagy részével azonosulni is tudtam. Ám éppen az elalvás, illetve az ahhoz társított viselkedésminta az, ami mély megdöbbenést váltott ki belőlem. Én olyan anyuka vagyok, aki mindent megkóstol, kipróbál, végiggondol, mielőtt gyereknének adja, teszi vele. Éppen ezért a felvesz-etesz módszert nagyobb kínzásnak tartom, mintha sírni hagynám. Gondoljatok csak bele, hogy saját esetben mit tennétek: Mondjuk eltörik a lábatok, pokoli fájdalmat éreztek (egy, a világot nem ismerő apróság számára minden rossz olyan, mintha végtelen lenne, hiszen nincs tapasztalata, hogy elmúlik, ezért ezt a példát választottam), a doki meg mindig kikapcsolja a fájdalomcsillapító infúziót, amikor az épp hatni kezdene. Hiányzik anya, szólok neki, sírok, felvesz, megnyugszom, ekkor újra eltűnik. Megint sírok, picit megint előkerül és megint, amikor megnyugodnék, újra el… Ennél már csak az Aludj, kicsim… (említett könyvben) című műben olvasott elméletet tartom durvábbnak. Ülj mellette, de ne vedd ki,,, Miért félünk attól, hogy a gyerekek a fejünkre nőnek, miért nem merjük őket szeretni? Hiszen azért szültük meg őket, hogy beragyogják az életünket, hogy gondoskodjunk róluk! Miért hisszük azt, hogy ők direkt nem hagynak aludni? HA sír éjjel akkor baja van. Ha egy csecsemő sír, azt nem azért teszi, hogy az anyját fárassza… Kívánom, hogy minden rendben legyen a babáddal a későbbiekben, de szerintem egy kicsit nagyobb empátiával érdemes rá tekinteni 🙂

  • Melinda

    2011-09-06 22:41:42

    Ági,

    Kedves Ági!
    Megpróbálkozom mégegyszer, mert vmilyen okból az este nem jelent meg a kommentem.
    Távol álljon tőlem, hogy bárki nevelési módszereit kommentáljam, senkinek semmi köze hozzá, hogy ki hogyan neveli a gyerekét. Csak néhány téves információt korrigálnék.
    Én ismerem a Suttogót. Nyilván tudod, hogy Amerikában íródott, arra a szituációra, azoknak a szülőknek (anyáknak), akiknek szülés után pár hét elteltével vissza kell menniük dolgozni, tehát nem nem tehetik meg, hogy igény szerint szoptatnak, a babának minden jelzésére reagáljanak (hisz pár hét alatt ki sem ismerik azt), stb., tehát az elkülönítő nevelésről szól, azaz hogyan távolítsuk el magunktól a gyereket, hogyan építsük fel a napirendjét úgy, hogy minél kevesebb gondot okozzon. Mert egy fix napirend (amire a 4É tanít, sokkal kevesebb energiát igényel – látszatra – mint egy random szopó, éjjel ébredő zsarnok kisbaba)
    És valóban működik. Vannak gyerekek, akiknél előbb, vannak, akiknél később, de előbb-utóbb látványosak az eredmények. A mi korosztályunk gyakorlatilag ezek szerint az elvek szerint nevelődött, időre evés, napirend, éjszakák átalvása pár napos kortól, mert az éjjel arra való, ésatöbbiésatöbbi. Meg lehet nézni a társadalmat, mennyi a depressziós, önbizalomhiányos, alacsony önértékeléssel rendelkező, kábítószerélvező, alkoholista, és sorolhatnám. Persze ezt egy okra visszavezetni butaság lenne, de ha az alap már sérült, akkor elég nehéz a napi stresszel, mókuskerékkel szembenézni.
    És most a téves infókhoz:
    egy pár napos, hónapos baba éjjelente nem azért ébred, hogy bennünket bosszantson, hanem mert az évmilliók alatt belekódolt túlélési ösztöne ezt diktálja. Anno ha végigaludta volna az ember az éjjelt, könnyen vadállatok martalékává vált, ezért épült be a tudatunkba ez az “ébredési-reflex”. A kicsi megébred, ellenőrzi a környezetét, ha ismerős dolgok veszik körül (és ez egy pár hósnak az anyja, nem a kiságy, mert nem abban nevelkedett 9 hónapig…, akkor gond nélkül visszaalszik. Ha azonban nem ezt tapasztalja, életbe lép a túlélési ösztöne és sírni kezd.
    És ezt a Suttogó sem tudja felülírni. KÉszítettek egy tanulmányt arról, hogy a sírni hagyott, vagy felvesz letesz (azaz suttogó) módszerrel aludni megtanított babáknak milyenek az alvási szokásai. A végeredmény azt mutatja, hogy ezek a babák ugyanúgy ébrednek éjjelente (mivel az első esetben a sírásukra senki nem reagált, ezért az kondicionálódott bennük, hogy hiába kérek segítséget, nem kapok, így inkább nem sírtak, a második esetben pedig azt tanulták meg, hogy bár ha hívom, jön vki, de amint megnyugszom, azzal “jutalmaz”, hogy megint letesz az ágyba egyedül, azért próbálkozik, de végül nem a biztonságérzet miatt alszik el a baba, hanem kimerültségében (Tracy is leírja: “Tarcy azt írja, hogy volt olyan baba, akit 100-nál többször is felvett és letett egy éjszaka alatt, mire a kis drága feladta a küzdelmet és csak elaludt”. És ez nem holmmi légből kapott ködös fantazmagória, a felmérések adatai azt mutatják, hogy ezeknél a babáknál ugyanolyan stresszhormonok szabadulnak fel és olyan agyi tevékenység működik, ami megegyezik a halálfélemet érző babákéval…Ugyanis a babáknak az egyedülhagyás a halállal egyenlő (mivel időérzékük nincs még)
    A másik nagyon nagy tévedés, hogy a babáknak a sírás az egyetlen kommunikációs eszközük. Ez butaság! A babáknak a sírás az UTOLSÓ kommunikációs eszközük, amit akkor használnak, amikor a környezetük nem veszi észre a jelzések sorait, amikkel tudtunkra próbálják adni, hogy mi a bajuk. Ha a baba éhes, nem azonnal sírni kezd. Szopja az ujját, rágja a kezét, jellemzően nyöszörgő hangot ad, keres, stb, minden baba máshogy csinálja. Az a baba, aki rendszeresen sírni kénytelen, hoyg figyeljenek rá, már jó úton halad az ősbizalom elvesztésének útján.
    Két szoptatás közt nem kb 3 óra telik el. Normális esetben (persze vannak babák, akik alapból is ritkábban esznek, de ezek a kivételek). Az anyatej 90 perc alatt dolgozódik fel a baba bélrendszerében, ezután újra éhes lesz….
    Én is ajánlanék neked olvasnivalót:
    Liedloff: AZ elveszett boldogság nyomában
    Kitzinger: Miért sír a baba?
    Sears: Éjszakai gondoskodás
    dr Büki Andrea: Ölelj át!
    De hasznos dolgokat találhatsz Vekerdytől és Ranschburg tanár úrtól
    Azt javasolnám, hogy mielőtt úgy gondoljuk, sokkal jobban tudjuk, hogy mi a jó a gyerekeinknek, mi kell nekik, előtte tiszteljük meg őket annyival, hogy megismerkedünk azzal, hogy hogyan “működnek” és miért úgy.
    Szép napot!

  • Krisztina

    2011-09-06 22:41:12

    De önállóságra nevelem, számomra ez a jó út!

    Az önállóságra nevelés ideje leghamarabb kétéves korban jön el, nem újszülött vagy csecsemő korban. Érdemes lenne Tracy Hogg helyett gyermeklélektant tanulni, hiteles szakirodalmat olvasni (pl Piaget, Ranschburg).

    Olyan nincs, hogy a csecsemő egy zsarnok. Ha sír, akkor annak oka van, amit orvosolni kell, és nem a manipuláció, amire koránál fogva még képtelen. Köszönöm, de nekem nem az a célom, hogy a saját kényelmem kedvéért leszoktassam a gyerekemet a sírásról, a korosztálya legfőbb kommunikációs eszközéről.

    Ezenkívül éjjel termelődik a legtöbb prolaktin, azaz a tejelválasztást serkentő hormon. Az éjjeli szoptatás tejserkentő hatású. Amelyik anyának fontos, hogy sokáig tudjon szoptatni, az pont az éjszakai szoptatásokat ne hagyja ki, az ég szerelmére!

    És ha már dicsekvés, akkor jövök én is: a fiamra mindenki rácsodálkozik, hogy milyen kiegyensúlyozott, milyen kíváncsi, felfedező, milyen keveset sír, mennyire nem problémás. Én is következetesen nevelem, DE az életkorának megfelelően. Mindig csak annyit várok el tőle, amennyire koránál fogva biológiailag, szellemileg és lelkileg képes, sohasem többet.

  • Katica

    2011-09-06 22:03:15

    Kedves Ági!
    Gratulálok kislányod születéséhez!
    Sajnálattal olvastam ezt a blogbejegyzésedet… Brigihez hasonlóan félek, hogy hiába írnék bármit is, egy másfajta, kötődő nevelésről, nem tudnálak vele sem téged, sem az olvasóidat gondolkodásra késztetni. Pedig a szoptatás és a hordozás is sokkal, sokkal több, mint etetés és cipelés. Jobban örültem volna, ha a testi megújulással foglalkozva inkább a hosszan tartó szoptatás és a hordozás anyára nézve nagyon pozitív hatásairól írtál volna. Csak remélni tudom, hogy akad még kezedbe irodalom ezekről, s egyszer saját magad is megtapasztalod.
    Szeretettel: Katica

  • Ági

    2011-09-06 21:58:01

    Kedves Mindenki!

    Én jelenleg két kislány anyukájaként szólnék hozzá. A nagyobbik önállóan elaludt 8 hónapos koráig, amikor történt valami, és nem volt rá hajlandó.Elkezdett cicin aludni, de hamar le is szokott róla, de az összebújást igényelte. Sajnos, nem sajnos, most is csak velem alszik el, de a saját ágyában. A kisebbiknél nem akartam ezt, ezért elkezdtem a fentiek szerint. Zita nem hisztizett, de olyan szomorúan sírt, hogy nem bírtam. Így arra a jutottam, hogy akkor neki rám szüksége van, és hagyom. Egyetértek azzal, hogy szeressük a gyereket, valamiért manapság mindenki magával foglalkozik, nem pedig a gyerekével. El kell fogadni, hogy ha valaki gyereket vállal,akkor az nehéz lesz.Az első időszak nem róla szól,hanem megalapozza a gyermeke személyiségét! Azzal is egyetértek azonban, hogy az sem jó, ha a gyerek nagyon sokszor kel fel. Az én módszerem inkább az, hogy amikor evett, még lehozom, játszom vele kicsit, és úgy elfárad, hogy rögtön elalszik. Ha meg mégsem, odakészítem a cumit, félálomban kicserélem a cicivel, észre sem veszi, vagy ki is köpi, de nem kel fel, alszik szépen. Közben halkan megy a tévé, vagy olvasni is lehet, így mindenki boldog. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ez van, és nem idegeskedni, és próbálkozni. A nagyobbik velem alszik el, tudja, hogy utána én megyek a saját ágyamba, és olyan biztos kötődésű, hogy csak na!

  • Simon Zita

    2011-09-06 21:46:58

    Kedves Ági!
    Kedves Kommentelők!
    Én csak azt tudom, hogy amióta alszik éjszaka, türelmesebb; jókedvű, kiegyensúlyozott mamija vagyok a mi kis Mártonunknak. Most a délutáni alvás simán megy, de az éjszakai elalváson még dolgozunk. (Simán=ölelés, puszi, ágyba teszem, mesélek, aludj jól! kijövök, elalszik egyedül). Én is így voltam, mint Ildikó: éjszaka nem voltam következetes. A második gyermekünkkel biztosan hamarabb fogom kezdeni, mert nem csak szeretem, tisztelem is a fiamat, és minden áldott nap észben tartom, hogy lehet, hogy fél, megijedt, ölelésre vágyik, és én ott vagyok neki ilyenkor! De önállóságra nevelem, számomra ez a jó út!
    Ági, köszönöm! A legjobbakat kívánom Neked, és családodnak!
    Üdv: Simon Zita

  • Brigi

    2011-09-06 20:28:56

    Ági,

    Kedves Ági!

    Ismerem a könyvet, olvastam is. Ennél sokkal jobb irodalmak vannak, amit egy kismama kezébe lehet nyomni.
    KELL a következetesség! Naná, h kell! De egy baba szükségleteinek ki nem elégítése nem túl jó.
    2 gyermek édesanyja vagyok, és a szüléssel, szoptatással, foglalkozom.
    A 3óránkénti szopi betartatása a kismamáknál azt eredményezi, h legtöbb esetben nem lesz teje az anyának, és így a babának sem.
    Trészi néni nem beszél arról mi van, ha jön a foga, mi van ha szeparációs szorongása van a gyereknek…és még sorolhatnám.
    Mindig azt kérdem a kismamáktól, h ha szomorúak egyedül szeretnek-e sírni, vagy szomorkodni, vagy jó, ha a párjuk közben simogatja őket. A válasz mindig ugyanaz. Nem akarnak egyedül maradni. Jééé, miért gondoljuk, h a babánk, aki 9hónapig az “ölelésünkben” élt, majd szeretne?
    Miért akarunk praktikákat arra, hogy távol tartsuk a gyermekeinket magunktól?
    Az én gyerekem mindig cicit kapott éjjel, egészen egy éves koráig. Volt, h velünk aludt, ma már egyedül alszik, ő szeretne külön lenni, és csak 3 éves. Nem kellett sokat várni.
    A másik ami még eszembe jutott:
    a cici pl nem csak etetésre van, hanem megnyugtatásra. Konfortszopizni is szeretnek, sőt, nem csak szeretnek, hanem szükségletük a piciknek. Ebben semmi rossz nincs. Erről is le fognak szokni, mint ahogy mindenről le fognak, m minden életkorban más és más az, amire szükségük van.
    Merjük szeretni a gyermekeinket, és merjük követni azokat az érzéseket,amik az igazi anyai ösztönök!
    Szeresd úgy gyermeked, ahogy elvárod másoktól (párodtól, szüleidtől) hogy téged szeressenek!

  • Krisztina

    2011-09-06 19:39:16

    Kedves Ági!

    Én teljesen elutasítom ezt a módszert. El se tudom képzelni, hogy van anya, akinek az anyai ösztönei nem súgják meg, hogy ez nem helyes, sőt, még másokat is erre biztat. Elszomorító. Mióta zsarnok egy kisbaba????

    Veled ellentétben nekem nincs tele a hócipőm a gyerekemtől. Én arra nevelem,hogy minden körülmények között számíthat az anyjára. Éjjel is. Ha fáradt vagyok, akkor is. A baba nem csak akkor veszíti el az ősbizalmát, ha magára hagyva sír. Az még fájdalmasabb neki, ha ott van mellette az anyja, de füle botját se mozdítja a sírására.

    Javaslom a következő beszélgetést Mészáros Ágnes PSZICHOLÓGUS-sal, aki tényleg ért a babákhoz: http://hordoznijo.hu/alvas/hogyan-alszanak-a-babak/ És persze Ranschburgot és a kötődő nevelést.

    Annak idején én is megvettem Tracy Hogg könyvét, aztán nagy ívben hajítottam is ki a kukába. Még akkor is, ha “beválik”. Hogyne válna be: a csecsemő tényleg tiszta papírlap, amire azt írsz, amit akarsz. Jelen esetben azt, hogy a szülő közelségét hiába igényli – és ezt kommunikálja s sírással – nem kapja meg. Jobb esetben, ha nem bírod hallgatni, akk csak x perc sírás után kapja meg – és ezt tanulja meg egy életre.

    Érdekes, nálunk is csönd van éjszaka és alvás. Az elalvás gyors és könnyű – mellettem. A gyereknek még sírnia sem kell, hogy felhívja magára a figyelmet, mert azonnal kap tejcsit. És mindenki alszik. Engem nem zavar, hogy a másfél évesem mellettem alszik, és hogy adott esetben elalszik a hátamon. A derekam pedig köszöni szépen, jól van. Pedig már a pocakban van a Tesó.

  • Nelli

    2011-09-06 18:59:47

    Kedves Ági!
    Gratulálok a picihez! Örömmel olvasom bejegyzéseid, írj, amikor időd engedi!
    Én is olvastam az “Aludj kicsim aludj” című könyvet, mert már nekem is a második gyerek után elegem lett a sok éjszakázásból. Még az első gyereknél bírtam is! A módszer nálunk is működött, a könyvben leírtak szerint, szinte szóról szóra! Kb. 5 nap múlva már simán ment az alvás, és azóta is remek alvó a lányom, pedig már 11 éves. Nem mondható el ez a fiamról, aki ugyan már 15 éves, de még mindig kell simogatni időnként a lábát lefekvéskor, hogy könnyebben menjen az alvás!
    Én egyetértek veled, hogy igenis következetesnek kell lenni a kicsivel is, a nagyobbal is, és a mégnagyobbal is!
    Ki gondolná, hogy nálunk nincs engedélyezve már 8 éve, hogy vasárnap délután háromtól péntek estig TV-t nézzenek a gyerekek, és számítógépezzenek? Betartatjuk velük ezt a szabályt, és remekül működik. Van idő tanulni, beszélgetni, vacsorázni….
    Kívánok mindenkinek sok következetesen eltöltött gyereknevelős napokat!
    Nelli

  • Melus

    2011-09-06 18:57:38

    Tudtam, hogy a nagy lendületben elfelejtek vmit 😀
    Ezt írtad Briginek:
    “Viszont nem kapkodom fel azonnal, mert minden sírás más és más: másképp sír, ha éhes és teljesen másképp, ha álmos, vagy a hasa fáj. Ha rögtön felkapom, nem hallgattam meg, mit akar mondani nekem olyan, mintha valamit mondani akarnál nekem és én rögtön belevágnék, hogy “persze, tudom, tudom – biztosan éhes vagy” – mikor Te nem is azt akartad mondani …”
    Én ezt nem értem. Egyrészt ez nálam olyan, mintha egy társaságban beszélgetnék vkihez, mondjuk kérnék egy pohár vizet. De ő rám sem hederít. Kérem mégegyszer, majd pici hangosabban, de semmi reakció. Ott áll mellettem, tudom, hogy tudja, hogy hozzá beszélek, de nem reagál. Csak akkor fordul felém, amikor beleordítok a képébe.
    Másrészről attól, hogy felveszem a síró babát, az igénye, amiért éppen sírt, nem fog megszűnni, ugyanúgy éhes marad, fáradt marad, stb. (A különbség annyi eközött és aközött, amit te írsz, annyi, mint a fenti szituáció és aközött a verzió közt, hogy az illető, akihez beszélek odafordul hozzám a kérésemre és jelzi, hogy eljutott hozzá az üzenet. Egész más a két dolog, pedig mindkét esetben szomjas vagyok, de érzem, hogy reagálnak rám).
    Az lenne a hiba, ha felvenném és minden alkalommal pl. cicit dugnék a szájába, nem megfigyelve, hogy mit is akar mondani nekem a baba.
    A Suttogó pedig pont ezt mondja, te is írtad: ha sír a baba vedd fel, nyugtasd meg, majd tedd le. Akár 100x. Miből gondolod, h a baba épp arra vágyik, hogy ringasd, megnyugtasd? Lehet h éhes, vagy zavarja egy gomb a ruháján, esetleg elzsibbadt a lába. De kit érdekel, az éjjel arra való, hogy átaludja, csak nyugtasd meg, aztán tedd le. Ez nekem sehogyansem a válaszkész nevelés eszköze. Ez nem a baba igényét hivatott feltárni és arra válaszolva megoldani a helyzetet, egész egyszerűen azt akarja elérni, hogy megszűnjön a zavaró sírás. A tünetet kezeli és nem a kiváltó okot.

  • Melus

    2011-09-06 18:04:25

    Kedves Ági!
    Távol álljon tőlem, hogy bárki nevelési módszereit kommentáljam, senkinek semmi köze hozzá, hogy ki hogyan neveli a gyerekét. Csak néhány téves információt korrigálnék.
    Én ismerem a Suttogót. Nyilván tudod, hogy Amerikában íródott, arra a szituációra, azoknak a szülőknek (anyáknak), akiknek szülés után pár hét elteltével vissza kell menniük dolgozni, tehát nem nem tehetik meg, hogy igény szerint szoptatnak, a babának minden jelzésére reagáljanak (hisz pár hét alatt ki sem ismerik azt), stb., tehát az elkülönítő nevelésről szól, azaz hogyan távolítsuk el magunktól a gyereket, hogyan építsük fel a napirendjét úgy, hogy minél kevesebb gondot okozzon. Mert egy fix napirend (amire a 4É tanít, sokkal kevesebb energiát igényel – látszatra – mint egy random szopó, éjjel ébredő zsarnok kisbaba)
    És valóban működik. Vannak gyerekek, akiknél előbb, vannak, akiknél később, de előbb-utóbb látványosak az eredmények. A mi korosztályunk gyakorlatilag ezek szerint az elvek szerint nevelődött, időre evés, napirend, éjszakák átalvása pár napos kortól, mert az éjjel arra való, ésatöbbiésatöbbi. Meg lehet nézni a társadalmat, mennyi a depressziós, önbizalomhiányos, alacsony önértékeléssel rendelkező, kábítószerélvező, alkoholista, és sorolhatnám. Persze ezt egy okra visszavezetni butaság lenne, de ha az alap már sérült, akkor elég nehéz a napi stresszel, mókuskerékkel szembenézni.
    És most a téves infókhoz:
    egy pár napos, hónapos baba éjjelente nem azért ébred, hogy bennünket bosszantson, hanem mert az évmilliók alatt belekódolt túlélési ösztöne ezt diktálja. Anno ha végigaludta volna az ember az éjjelt, könnyen vadállatok martalékává vált, ezért épült be a tudatunkba ez az “ébredési-reflex”. A kicsi megébred, ellenőrzi a környezetét, ha ismerős dolgok veszik körül (és ez egy pár hósnak az anyja, nem a kiságy, mert nem abban nevelkedett 9 hónapig…, akkor gond nélkül visszaalszik. Ha azonban nem ezt tapasztalja, életbe lép a túlélési ösztöne és sírni kezd.
    És ezt a Suttogó sem tudja felülírni. KÉszítettek egy tanulmányt arról, hogy a sírni hagyott, vagy felvesz letesz (azaz suttogó) módszerrel aludni megtanított babáknak milyenek az alvási szokásai. A végeredmény azt mutatja, hogy ezek a babák ugyanúgy ébrednek éjjelente (mivel az első esetben a sírásukra senki nem reagált, ezért az kondicionálódott bennük, hogy hiába kérek segítséget, nem kapok, így inkább nem sírtak, a második esetben pedig azt tanulták meg, hogy bár ha hívom, jön vki, de amint megnyugszom, azzal “jutalmaz”, hogy megint letesz az ágyba egyedül, azért próbálkozik, de végül nem a biztonságérzet miatt alszik el a baba, hanem kimerültségében (Tracy is leírja: “Tarcy azt írja, hogy volt olyan baba, akit 100-nál többször is felvett és letett egy éjszaka alatt, mire a kis drága feladta a küzdelmet és csak elaludt”. És ez nem holmmi légből kapott ködös fantazmagória, a felmérések adatai azt mutatják, hogy ezeknél a babáknál ugyanolyan stresszhormonok szabadulnak fel és olyan agyi tevékenység működik, ami megegyezik a halálfélemet érző babákéval…Ugyanis a babáknak az egyedülhagyás a halállal egyenlő (mivel időérzékük nincs még)
    A másik nagyon nagy tévedés, hogy a babáknak a sírás az egyetlen kommunikációs eszközük. Ez butaság! A babáknak a sírás az UTOLSÓ kommunikációs eszközük, amit akkor használnak, amikor a környezetük nem veszi észre a jelzések sorait, amikkel tudtunkra próbálják adni, hogy mi a bajuk. Ha a baba éhes, nem azonnal sírni kezd. Szopja az ujját, rágja a kezét, jellemzően nyöszörgő hangot ad, keres, stb, minden baba máshogy csinálja. Az a baba, aki rendszeresen sírni kénytelen, hoyg figyeljenek rá, már jó úton halad az ősbizalom elvesztésének útján.
    Két szoptatás közt nem kb 3 óra telik el. Normális esetben (persze vannak babák, akik alapból is ritkábban esznek, de ezek a kivételek). Az anyatej 90 perc alatt dolgozódik fel a baba bélrendszerében, ezután újra éhes lesz….
    Én is ajánlanék neked olvasnivalót:
    Liedloff: AZ elveszett boldogság nyomában
    Kitzinger: Miért sír a baba?
    Sears: Éjszakai gondoskodás
    dr Büki Andrea: Ölelj át!
    De hasznos dolgokat találhatsz Vekerdytől és Ranschburg tanár úrtól
    Azt javasolnám, hogy mielőtt úgy gondoljuk, sokkal jobban tudjuk, hogy mi a jó a gyerekeinknek, mi kell nekik, előtte tiszteljük meg őket annyival, hogy megismerkedünk azzal, hogy hogyan “működnek” és miért úgy.
    Szép napot!

  • Ági

    2011-09-06 17:21:05

    Brigi,

    Kedves Brigi,

    Azt hiszem, valamit nagyon félreértettél a leírtakban! (amiről Te beszélsz, a “hagyjuk sírni a babát” – az a Ferbert-módszer és itt egy kicsit sem erről van szó!!!) Talán az én hibám – lehet, hogy nem fogalmaztam elég világosan: SOHA nem hagyok magára síró csecsemőt!!!

    Ha sír, felveszem és megnyugtatom. De utána leteszem és még ott maradok vele egy kicsit, hogy biztonságban érezhesse magát. Hogy tudja, mindig ott vagyok és számíthat rám. Viszont nem kapkodom fel azonnal, mert minden sírás más és más: másképp sír, ha éhes és teljesen másképp, ha álmos, vagy a hasa fáj. Ha rögtön felkapom, nem hallgattam meg, mit akar mondani nekem (olyan, mintha valamit mondani akarnál nekem és én rögtön belevágnék, hogy “persze, tudom, tudom – biztosan éhes vagy” – mikor Te nem is azt akartad mondani …)A csecsemőnek a sírás az egyetlen kommunikációs lehetősége és eszköze …

    Abban viszont igazad van, hogy tanítom Őt. Hisz én vagyok az anyja :), ki más tanítaná. Viszont nem “betanítom” – nem a cirkuszban vagyunk – hanem egyszerűen megtanítom Neki, hogy pl. az éjszaka alvásra való. És ha hiszed, ha nem, Nati mosolyogva, örömmel megy este az ágyacskájába, meghallgatja a mesét (ami mindig az aznapi kalandjainkról szól), a 2-3 gyermekdalt, amit énekelek Neki – és mire a végére érünk, Ő már az igazak álmát alussza. Szerintem ebben semmi rossz nincs 🙂 …

    Egyébként 2 kamaszkorú gyermeket is nevelek – semmi gond a “titkolózással” …

    Ha bővebben és alaposabban szeretnél e nevelési elvekről olvasni, ajánlom figyelmedbe Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai című könyvét.

  • Brigi

    2011-09-06 16:57:42

    Kedves Ági!

    Ez a módszer idegen, és nem megfelelő egy babának, sem szülőknek. De egyszerűen nincs kapacitásom elmondani, h mennyire tévúton haladnak azok a szülők, akik azt gondolják, ez járható út.
    Bejött ez a módszer? kétlem, csak egyszerűen jól betanítottátok a gyereknek,hiába bőg, nincs segítség. Csak nehogy visszaüssön ez a nevelési elv, és majd ha eljár otthonról, titkolózik, és legyint rátok a kamaszotok, ő is befogja tisztán szeretetből a fülét és nem hall meg benneteket 😉

  • Kochné Szinay Erika

    2011-09-06 15:27:53

    Kedves Ági!
    Gratulálok Natihoz és a következetes neveléséhez!Örülök, hogy megosztod sok olvasóval a tapasztalataidat.A lányom már 18éves ,”annó” nálunk is tervszerűen ment minden.Mindig a saját ágyában aludt,nem volt sokáig dajkálva,mindig kiegyensúlyozott volt és vidám!Normális emberhangon beszéltünk vele-természetesen mikor az ismerősök gagyarásztak neki már akkor érdekesen reagált- ami a mai napig fennáll.A rokonságban mázlistának mondtak hogy ilyen jó gyerekkel áldott meg az ég.Ilyenkor mindig azt mondtam-mondom,hogy a gyermek attól hogy kicsi még nem jelenti azt,hogy”hüle”.Mindent ért és érez ,hiszen az antennái nagyon érzékenyek és még romlatlanok.Mivel már 22éve gyerekekkel foglalkozom házon kívül is a fő elvem-a szeretetben teljes, következetes,mindig őszinte együttműködés-életre nevelés!
    A továbbiakban minden jót kívánok ,de legfőképpen sok türelmet ,szeretetet és egészséget!!!Üdv.:Erika

  • Ungárné Vrabély Zília

    2011-09-06 10:56:03

    Ági! Tökéletesen egyetértek ezzel, működik! Én is így csináltam, akiknek elmeséltem, általában kegyetlennek tartottak, pedig a fiam éjjel mindig nyugodtan aludt, és éjjel előbb lehetett róla levenni a pelust , mint nappal. Ahhoz is a rendszer kellett, fürdés előtt és után is bilizés egy picit.

  • Vass Ildikó

    2011-09-06 10:11:08

    Kedves Ági!
    Teljesen egyetértek a módszerrel, nálunk 8 hónapos a 3. gyermek a két nagyobb után. Ma minden ismerősünk csak csodálkozik, hogy az hogy lehet, hogy beteszem a babát az ágyába, megsimogatom, kijövök és csönd, alvás van, amíg az alvásidő tart (persze ez néha csak fél óra) – ugyanez van napközben és este is. Persze időnként van kivétel, egy-egy front környékén, több a nyűglődés és sírás. Viszont az éjszakák még néha nyűgösek, mert akkor kevésbé tudom én magamat is “kordában” tartani az álmosságtól és az első nyöszögésre magamhoz veszem a babát és szoptatom fekve, így bizony a gyerkőc gyakran az ágyunkban ébred reggel. De most ki fogom próbálni az éjszakára is a következetességet. Köszi és gratulálok a babához. Ildikó