Kiemelt ajánlat
Kiemelt infó

Neked is összementek a nadrágjaid tavasz óta? Akkor próbáld ki ezeket a 15 napos edzésterveket, amelyek segítségével formálhatod a hasad és a popsid! Így nyugodtabb szívvel nézhetsz a Karácsony elébe is ;) ...

1lab_nyujtas_600

 

Érdekel az edzésterv »

Az edző válaszol

Írj nekem bátran, ha bármi kérdésed van, a válasz hamarosan ott landol a levelesládádban! A leveled – és az én válaszom – NEM kerül fel automatikusan a rovatba, csakis akkor, ha hozzájárulsz!

"Előbb-utóbb mindenkivel minden megtörténik - ha van rá elég idő."

G. B. Shaw

Ági Kismama Naplója 4.: Kismama-dilemmák …



Egy kismamának a várandóssága ideje alatt jó néhány fontos dologban  kell döntést hoznia. Pl. oltás vagy nem-oltás? Na és itt van az “idősebb” kismamák – mint amilyen én is vagyok 🙂 – körüli kor-mizéria és az e mentén zajló biztonsági vizsgálatok sora, amelynek végső kérdése: kell-e és hagyjuk-e megszúratni a hasunkat, avagy sem? Alábbi bejegyzésben a saját tapasztalataimat találhatod …… amelyekkel semmiképpen nem szeretnélek befolyásolni Téged saját döntésedben, csupán azt írom le – hátha segít – hogy én hogyan jutottam azokra a döntésekre, amelyeket meghoztam. (egyszer egy szülész orvos azt mondta nekem, hogy “én itt vagyok, velem bármit megbeszélhet, de dönteni magának kell. És a döntése pillanatában – bármi legyen is az és annak a következménye – egyedül marad …” Jó, mi? Viszont igaza van …)

  1. Oltás vagy nem-oltás? Tombol körülöttünk az influenza … vagy csak a média fújja fel ismét az ügyet? Ki tudja. Az viszont tény, hogy a közvetlen környezetemben, a kollégáim közül is sokan az ágyat nyomják, ebben a percben is. Történt, hogy kb. 11 hetes kismamaként – még úgy múlt november tájékán – meglátogattam a háziorvosom, hogy beutalót kérjek a szokásos, 1. trimeszteri vérvételre. Épp bent üldögéltem nála, amikor telefonon keresték és a vonal túlvégén lévő páciens az influenza elleni védőoltás beadásának időpontjáról érdeklődött. Gondoltam, ha már itt vagyok, rákérdezek, vajon javasolja-e nekem kismamaként az oltást, vagy nem (24 éve ő a háziorvosom, maximálisan megbízom az ítéletében). A válasz – és utána a tett – gyorsan jött: “Tudod mit? Ha már itt vagy, mindjárt be is adjuk neked a kombináltat …” S lőn. Igaziból köpni-nyelni nem tudtam és az oltás már bennem volt.
    Azt tudnod kell, hogy alapjában én nem vagyok oltáspárti (tavaly született is erről egy cikkem, hogyan lehet természetes úton, megelőzéssel tenni a baj ellen). Hazaérve nem voltam biztos benne, hogy jól jártam – különösen, amikor a Párom is “leszúrt” egy kicsit, mondván, minek adattam be azt a fránya oltást. Persze, rögtön felhívtam a háziorvosom, konzultáltam a szülészemmel, aztán végül megnyugodtam. Most már mindegy – bennem van …

    Utólag derült ki, hogy igazán szerencsém van, hogy megkaptam. Nem sokkal Karácsony előtt mindkét gyerekem – egyik a másik után – megbetegedett. Magas láz. Az egyiknél középfül gyulladás, mint szövődmény; a másiknál arcüreg gyulladás és enyhe tüdőgyulladás. Azóta is gyakran beteg körülöttem sok ember, de én eddig – hál’ Istennek – állom a sarat. Sosem fogom megtudni, mi lett volna, ha nem oltanak be … Egy viszont tény: egy kismamának le van gyengülve az immunrendszere, hogy a szervezete ne lökje ki magából az 50%-ban idegen magzatot, ezért könnyebben elkap bármit és nehezebben jön ki a betegségből. Másrészt, a magas láz veszélyes – 39 fok feletti maghőmérséklet esetén a baba károsodhat … Szóval, ez az én oltás történetem, ahol nem csak magamról döntöttem, hanem kettőnkről … ami dupla felelősség.

    Egy fontos: bárhogy dönts is, utána már ne dilemázz rajta, ne idegesítsd magad, mi lett volna, ha …

  2. Kor-mizéria és kismama-frász Soha nem foglalkoztam különösebben a korommal. Valahogy fel sem tűnt, hogy az elmúlt 10 év úgy elröppent, mint a szél! Épp ezért a meglepetés erejével hatott, amikor az orvosom közölte, hogy – várandósság szempontjából, így 37 évesen  – “öreg” vagyok és “az én koromban” már ilyen-meg-olyan kockázatokkal kell számolni … (mivel az első 2 gyermekem huszonévesen szültem, ez az egész hercehurca elég furcsa volt számomra és meg is viselt kissé …) Szóval, menjek el 12 hetes genetikai ultrahangra – ahol mindent rendben találtak – de azért menjek még el kombinált vérvizsgálatra. Majd az ottani eredmények alapján – Karácsony előtt 4 nappal – közölték velem, hogy “hááát, ez azért nem olyan szuper érték, mi lenne, ha mégis csak megszúrnánk a hasát?”. Teszem hozzá, az eredményem egy 35 évesének felelt meg és negatívként adták át. Mi lenne, ha elmennénk még egy négyes tesztre, így annak, meg az előzőnek az eredményéből egy integrált értéket lehetne számolni – no és persze a 18 hetes genetikai ultrahang!

    Na, ekkor kezdett betelni a pohár! (azt gondoltam, ez a 3. babavárós időszak már csak arról szól majd, hogy élvezem …) Persze, elmentem, megcsináltattuk. Mindent rendben találtak – és még ezek után is felvetődött, mi lenne, ha megcsinálnánk az amniocentézist … (aminek egyébként 1% a vetélési kockázata, ami 7x nagyobb, mint az én eredményemnél annak a kockázata, hogy esetleg beteg baba születik!) Ekkor mondtam azt, hogy elég! Szó sem lehet semmiféle szúrásról! Én megértem, hogy mindenki jót akar nekem és hogy szeretne 100% biztosra menni – és megértem azt is, ha valaki úgy nyugszik meg, hogy megcsináltatja ezt a hasbaszúrós vizsgálatot. (bár akkor meg azt nem értem, minek ez a 100 macera a különböző vérvizsgálatokkal előtte). Én nem kértem belőle.  100% biztosra úgyis csak a Jósisten mehet – bízom benne annyira, hogyha ajándékba adta ezt a babát nekünk, a gondviselése ott lesz rajtunk :).

Neked is voltak/vannak ilyen, vagy hasonló dilemmáid a várandósságod alatt? Ha igen, oszd meg velünk – lehet, hogy valakinek pont a Te történeted fog segíteni, kapaszkodót nyújtani!



Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé.

CAPTCHA Kép
*

9 db hozzászólás

  • kecskeméti julianna

    2011-04-22 15:02:56

    most jártunk orvosnál és sajnos testtartásom és csigolya ki kopásom van és a doktor úr gyógytornát és úszást javasolt a betegségemre valamint gerinc hevedert írt fel amit éljel nappal hordanom kell.sajnos anyukám két műszakba dolgozik ,és nem tud engem sehová se hordani mert mi falun élünk és ilyenek csak városba vannak és ez számunkra nem megoldható nagyon szeretném ,hogyha ön vagy egy CD-vel amin ilyen torna gyakorlatok vannak esetlek meg vásárolnánk öntől. esetleg tudna nekünk segíteni.köszönettel:kecskeméti julianna és édes anyja.

  • Simonfi Ági

    2011-02-08 16:16:31

    Köszönöm a sok véleményt és hozzászólást :)! Amniocentézis biztosan nem lesz, mert már 23 hetesek vagyunk (ez a beavatkozás a 20. hétig végezhető el)

    Gabi, maximálisan megértelek. Nekem pont ez volt az érzésem: a dokim ezzel az egész vizsgálattal inkább mintha magát akarta volna megnyugtatni és nem feltétlenül engem.

    Adrienn, a véleményedben pontosan azt fogalmaztad meg, amit én is gondolok erről az egészről. Köszönöm!

  • Szekeres Éva

    2011-02-04 21:02:01

    Kedves Ági!
    Én 38 évesen szültem a második babát, és gyógypedagógusként belementem az amniocentézisbe. A baba félrehúzódott, szinte a lélegzetét vissza fojtva várta a vizsgálat végét. Semmilyen rendellenességet nem találtak, viszont biztosra megállapították hogy kislány. Ettől csak apa borult ki, aki addig reménykedett, esetleg egy öcsike érkezésében. Mára minden a helyére került, nálunk 3:1 a lányok javára. Azt hiszem ma is megcsináltatnám, mert a vetélés nem azon a hajszálnyi tűszúráson múlik.
    Jó egészséget kívánok Nektek!
    Éva

  • segészsége Nábelekné Adrienn

    2011-02-04 12:47:05

    Kedves Ági, kedves Olvasók!
    Én 22 évesen “kezdtem” szülni, akkor nem is volt semmi gond. Mivel mi 7 gyermeket vállaltunk így a szülések időszaka több évig tartott. A 6. lurkóval való terhesség idején 32 éves voltam. Az AFP eredménye nem volt megfelelő, így genetikai UH-ra küldtek, ami mindent rendben talált. Majd a második trimeszterben a rendes kötelező UH-on ismét riogattak Down-kórral, így ismét mehettünk genetikai UH-ra. Itt bár a vizsgálat során semmi rendelleneset nem találtak, mégis a hasbaszúrós vizsgálatot akarták elvégezni rajtunk. Fél óra ideges gondolkodás és telefonálgatás után aláírtam, hogy nem kérem. Hívő ember lévén én is a lelkészünket faggattam. Ő rendkívül megnyugtató választ adott: Ha a vizsgálat eredménye pozitív lesz, vagyis beteg a babám, akkor el kívánom vetetni? A válaszom természetesen NEM volt. Nem ölettem volna meg csak azért, mert beteg. Akkor is megszültem volna. Ez segített a döntés meghozatalában.
    Természetesen imádkoztunk, hogy Aki az életét adta gyógyítsa meg, ha beteg.
    Ma Ő 5 éves gyönyörű egészséges kisfiú.Szívünk csücske.
    2 évvel később a következő terhesség alkalmával csak rutinból, a korom miatt kellett ismét aláírnom ugyanazt a papírt, 34 éves voltam.
    Szerintem ezt kell eldöntenie mindenkinek aki ebbe a helyzetbe kerül, hogy ha az derül ki, hogy beteg a babája akkor mit tesz!! Ez adja a megoldást.
    Mindenkit szeretettel Üdvözlök:
    Nábelekné P. Adrienn

  • Szabó Gabriella

    2011-02-03 21:50:46

    Szia Ági,

    először gratulálni szeretnénk a pocaklakóhoz.
    38 évesen szültem az 1 gyermekemet: egészséges, könnyen és gyorsan jött a világra! 🙂 Mivel elmúltam 35 , nekem is genetikai tanácsadásra kellett menni (Szegedre mentünk), ahol úgy kezeltek, hogy csak “beteg” gyermekem születhet és szúrassam meg magam, hogy kiderüljön ez. Nem számított,hogy egészségesen élek, nem dohányzom, nem iszom, mozgok, fiatalabbnak nézek ki a koromnál, csak a 37 évem számított. Nem szúrattam meg magam, nem vállaltam az 1 % kockázatot(vetélés), mi van, ha az nálam lesz? és egészséges a pici! A kombinált vérvételt én is elvégeztettem, a kockázat aránya, hogy beteg gyermekem legyen nagyon minimális volt. Éreztem,hogy egészséges gyermeket hordok a szívem alatt. A lánykám egészséges, barátságos, mosolygós lett! 🙂 A szülész-nőgyógyászom megjegyezte, hogy a fiatalabb 20 -as korosztály szülésénél fordul elő gyakrabban a down- kóros baba.Ismerek olyan nőt, aki megszúratta magát, beteg babát jósoltak és egészséges kisfia született.Igaz, 7 hónapra, de nem down-kórral.:-)
    Mindenkinek saját magának kell meghoznia döntést!:-)
    Minden Jót!
    Gabi

  • Marczika Viki

    2011-02-03 15:58:01

    Szia Ági!

    Én javaslom az amniocentézist. Nekem 22 évesen született Down kóros gyermekem, majd a másodiknál voltam ugyanebben a dilemmában, bár akkor még csak 25 éves voltam. Dr. Gyökössy Endre lelkész javaslatára úgy döntöttünk hogy elfogadjuk az orvostudomány adta lehetőséget, és megcsináltattuk. Pár percig tartott, UH-on néztük ahogy “elugrott” a fiam a tű elől.
    A mostani nőgyógyászom azt mondja hogy a többi vizsgálat, amiken már túl vagy lótúrót sem ér. Az amniocentizés során pontosan megnézik a kromoszómákat bizonyos betegségekre (persze nem mindenre).
    Kívánom hogy minden jól menjen és gratulálok mégegyszer!

    Üdv,
    Viki

  • Bihari Katalin

    2011-02-03 15:10:22

    Szia Ági!

    Te tudod, de a többi esetleges olvasó nem, hogy amikor a 3. gyerekemet szültem, annyi idős voltam, mint te most.
    Akkor még nem volt szokás, hogy ennyire aggódjanak a késői terhesség esetleges – a babára nézve -negatív következményei miatt. Azóta sokkal fejlettebb lett az orvostudomány.
    Igaz, hogy gyönyörű 9 hónap után egészséges lányom született, de történhetett volna másképpen is.
    Én ezzel úgy vagyok, ha bízom az orvosomban, akkor elhiszem, hogy nekem akar jót.
    Persze abban igazad van, hogy amikor a kezünkben tartjuk az újszülött babánkat, akkor tudjuk meg igazán, hogy teljesen egészséges-e.

    Ami az influenza elleni védőoltást illeti, én beoltattam magam most is. Eddig nekem jó tapasztalataim vannak. Jól tetted, remélem “győztesen” kerülünk ki ebből az influenzával teli évszakból.

    Sok-sok szeretettel ölellek:
    Kati

  • Simonfi Ági

    2011-02-03 13:19:59

    Szia Noémi,

    Örülök, hogy hallok Rólad :)! Én is gratulálok a fiaidhoz!

    A friss levegő fertőtlenítő hatása pedig tényleg vitathatatlan!

    Szép napot Neked: Ági

  • Noémi

    2011-02-03 11:54:07

    Kedves Ági!

    Sok szeretettel gratulálok a 3. áldott állapotodhoz. Nálunk 2 gyönyörű fiú született, 2000-ben és 2003-ban.
    Azért írom le, mert együtt koptattuk a Külker. Főiskola padjait, és szép emlékeim vannak az olasz óráinkról, a koleszos életről… Heti min. 3X Pilates-ezem, eljárok egy helyre, ahol kíválóan tartják az órát.

    Szóval: A családban egyikünk sincs beoltva a rettegett influenza típusok ellen. Hozzád nagyon hasonlóan gondolkodom, egy harmadik várandósság esetén félretenném az eddigi bizonyosságomat, hogy erre nincs szükség, és valószínűleg beoltatnám magam.
    Tavaly a férjem Szentestére lázasodott be, 39-40 fokos lázzal. Két napig volt nagyon legyengülve, utána szépen lssan javult. A család többi tagja pedig nem kapta el! Ö karanténba vonult, és napi 5X szellőztettünk mindenhol.(81 m2-en). Szellőztetni amúgy is szoktunk 3X, mert a friss levegő, az kell.

    Jó egészséget Nektek! Üdvözöllek:
    Noémi