Kiemelt ajánlat
Kiemelt infó

Neked is összementek a nadrágjaid tavasz óta? Akkor próbáld ki ezeket a 15 napos edzésterveket, amelyek segítségével formálhatod a hasad és a popsid! Így nyugodtabb szívvel nézhetsz a Karácsony elébe is ;) ...

1lab_nyujtas_600

 

Érdekel az edzésterv »

Az edző válaszol

Írj nekem bátran, ha bármi kérdésed van, a válasz hamarosan ott landol a levelesládádban! A leveled – és az én válaszom – NEM kerül fel automatikusan a rovatba, csakis akkor, ha hozzájárulsz!

"Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük."

Zig Ziglar

Ági Kismama Naplója 6.: Babát szeretnél, de nem jön? “PCO-m” története …



Ezt a sztorit azért osztom meg Veled, mert tudom, hogy sok babára vágyó, teherbe esni nem tudó nőre az orvosok igen könnyen rásütik a manapság oly’ “divatos” PCO (policisztás ovarium szindróma) diagnózist, ezzel elvéve  a nő maradék önbizalmát is, hogy képes lehet a megfoganásra … Ám néha – mint pl. esetemben is – jól mellélőnek, mert a diagnózis teljesen téves … Tanulság: ne higgy és ne fogadj el mindent elsőre! Az én történetem …

Azt mondják, 2 dolog van, amiért egy nő bármit képes megtenni: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen!
A gyermekvállalás terén is hihetetlen anomáliák figyelhetők meg napjainkban: az abortuszok égbeszökő és rémisztő számai azt mutatják, hogy a felelősségteljes szexuális életre nevelés terén van még mit fejlődnünk – míg a másik oldalon nagyon sok pár évek óta szeretne kisbabát és bármit megtenne – akár teljes anyagi erőforrásuk felhasználásával – hogy végre megérkezzen a várva-várt trónörökös. Ez a téma rettentően szerteágazó, ezért még mielőtt belemennék, gyorsan emlékeztetnem kell magam, hogy nem is erről akartam cikket írni 🙂 …

Most, így majd’ 38 évesen, azt gondolom egyébként, hogy nem feltétlenül szerencsés a gyermekvállalás halogatása és a nők részéről jóval 30-on túli első szülés. Persze, mindenki maga tudja és nyilván élethelyzet függő is a dolog, de nem egy olyan nőt ismerek, aki addig-addig halogatott, hogy mire odaért, hogy most már jó lenne az a baba, addigra az csak nem akar jönni! (Hidd el, a körülmények sosem lesznek “ideálisak” – erre várni teljesen felesleges …)

S hogy hogy kerül a képbe a PCO? “Ő” az egyik “divatos” kórkép, amivel az orvosok gyakran magyarázzák, hogy egy nő miért nem tud teherbe esni … A PCO-nak egyébként speciális tünetei vannak – de erről majd később … Kb. 2 évvel ezelőttig nem igazán volt fogalmam, mi is ez a betegség. 2 gyermekes anyaként úgy gondoltam, engem egy esetleges újabb várandósság kicsit sem érint 🙂 ( a családom többi tagja nem így gondolta)… Azt viszont észrevettem, hogy kb. 4-5 évvel ezelőtt megváltozott a testem működése. A ciklusom felétől – peteérést, tüszőrepedést követően – állandó és egyre fokozódó mellfájdalmaim alakultak ki, aminek nem igazán tulajdonítottam különösebb jelentőséget, először. Egy idő után viszont komoly frusztrációt okozott, hogy a fél életem ezzel a fájdalommal voltam kénytelen élni – és ezt nem igazán ítéltem normálisnak.

Úgyhogy keresni kezdtem, méghozzá az okot. Sok-sok orvost felkerestem,  akik megállapították, hogy a ciklushoz kötött mellfájdalmam fibrocisztás mastopathia, amivel – szerintük – “együtt kell élnem”, lehet, hogy a változókor küszöbén majd jobb lesz (szuper, az már csak 15-20 év!) és különben is, mit vagyok úgy oda, minden 3. nő küzd ezzel a problémával! Hát, ez aztán nagy vigasz! – gondoltam magamban. Attól, hogy minden 3. nő ebben szenved, nekem még nem lett jobb – egyrészt; másrészt, mivel tudom, hogy az emberi szervezet a homeosztázis – vagyis az egyensúlyi állapot – elérésére törekszik, így nyilvánvalóvá vált számomra, hogy valami valahol nincs rendben bennem. Vagyis eszem ágában sincs együtt élni a problémával, inkább megkeresem a kiváltó okot és igyekszem megszüntetni azt …

Mikor eszmefuttatásommal idáig jutottam magamban, egy olyan orvoshoz kerültem, aki azt mondta, hogy a probléma hormonális eredetű és nagyon gyakran cisztás a petefészek is, amin egyébként egy szülés mondjuk segíteni szokott, de előfordulhat, hogy a teherbeesés – mivel a petesejt nem tud kijutni a tüszőből – nem sikerül. Megvizsgált és kimondta az “ítéletet”: PCO! Kicsit sem zavarta, hogy a PCO jellemzői közé tartozik a nagy túlsúly (egy deka felesleg nem volt rajtam) és a fokozott, férfias szőrösödés (ez sem érintett). Hazamentem teljesen elkenődve, de az én drága Férjem csak ennyit mondott: “Marhaság. 2 gyönyörű gyerekünk van, mindkettő azonnal jött (sőt, a másodikat nem is terveztük, csak jött :)); nem lesz itt semmi gond a harmadikkal sem!”  Mert akkor már egy ideje a család összes tagja szerette volna – beleértve a gyerekeket is – hogy ismét babázzunk :)!

Gondoltam, megvizsgáltatom magam még egy – igen jónevű – orvossal, hogy érvénytelenítse az előző doki diagnózisát, de csalódnom kellett … Ő is megerősítette a PCO-t, sőt, fel is írt valami hormon-izét, hogyha nem sikerül áldott állapotba kerülnöm, menjek vissza hozzá, és ezt kell elkezdenem szedni … Ez a 2. PCO diagnózis komolyan megviselt, nem is értettem, hogy történhet ilyen velem – a Férjem állt mellettem, mint kőszikla (méltón képviselve ezzel saját nevét :)), hogy higgyem el, minden tök simán fog menni. Mindez tavaly nyáron történt, mielőtt az USÁ-ba mentem Pilates továbbképzésre. Annyit azért még megtettem, hogy részt vettem egy 10 alkalmas kínai akupunktúrás kezeléssorozaton, amivel kapcsolatban azt éreztem, hogy kicsit megtisztította a szervezetem … (egyébként nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy a kínai orvosok mennyivel másképp, sokkal holisztikusabb szemlélettel tekintenek az emberi testre …)

Aztán elrepültem az USÁ-ba és visszatérve “belevágtunk a babaprojectbe” 🙂 … Igazán nem tudom, hogy a rengeteg történés és impulzus közül mi mekkora szerepet játszott, egy azonban tény: ez a baba, akivel most a 26. hétben vagyok, nagyon jönni szeretett volna, mert azonnal megfogant :)! A szülészem pedig – akinek az ultrahang és a PCO kutatás a szakterülete – csak annyit mondott: nem tudja, hogyan diagnosztizálhatott nekem bárki is PCO-t, “amikor én itt egy darab policisztás ováriumot nem látok”.

Tanulság? A dolgok néha nem azok, aminek elsőre látszanak! Nagyon sok probléma gyökere lelki eredetű (Kriston Andi szerint a cisztákat az ember saját szervezete “gyártja le”, ha pl. túlterhelt, túl sokszor mond “Igen”-t, amikor “Nem”-et kéne; ha fél valamitől, ha tudat alatt nem is annyira vágyik még arra a babára … ahogy megszűnik a kiváltó lelki ok, eltűnnek a ciszták is). Ne elégedj meg azzal, hogy beazonosítják a problémát – mindig az okot keresd! És higgy! Mélyen hiszem, hogy ha egy gyermek jönni akar, akkor jönni is fog – függetlenül bármilyen vélt vagy valós szervi eredetű problémától. Mert csodák igenis vannak :)!

Ha Neked is megvolt a magad kálváriája, amit megosztanál velünk, kérlek, tedd meg! Másnak erőt és reményt adhatsz vele …



Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé.

CAPTCHA Kép
*

11 db hozzászólás

  • Bori

    2013-02-12 13:37:47

    Bár látom, hogy már régebbi a bejegyzés, muszáj hozzászólnom. Először is gratula a babákhoz 🙂

    Másodszor: a PCO csak egy UH kép, ami önmagában semmit nem mond. Nem kell elhízottnak lenni, sőt más tüneteket semi produkálni, mégis lehet probléma. (Pl amit mellfeszülést említettél, lehet hormonális is, vagy PMS). A PCOS (azaz, a szindróma, nem csak az UH kép) hátterében leggyakrabban az Inzulinrezisztencia áll, esetleg (és / vagy) pajzsmirigy probléma. Ezek kezelésére pedig kizárólag belgyógyász – endokrinológus alkalmas. Hormonvizsgálat és terheléses vércukorszint mérés (inzulinszintekkel együtt) alapfeltétel.
    Én elhiszem, hogy sok minden fejben dől el, és a természet is tudja a dolgát, de a PCOS / IR témakör nem “divat-dolog”, ahogy írtad, hanem egy igenis reális betegség, tüneteggyüttes, melyre csak most terelődik nagyobb hangsúly. Eddig ráfogták a PCOS-ben szenvedő nőkre, hogy terméketlenek, hagyták, hogy többször elvetéljenek, fiatalon cukorbetegek legyenek, hulljon a hajuk. Mostmár tudjuk, hogy ezek megelőzhetők, kezelhetők, csak jó helyre kell menni. Gyógyszer + diéta + sport = életmódváltás. Ennyi a kulcsa. Kérlek, olvass majd utána 🙂

  • Marianna

    2011-07-03 13:12:50

    Kedves Ági!

    Érdeklődnék,hogy szerinted cisztákkal teli petefészekkel szabad-e pilatesezni.Nekem is pco-m van,legalábbis az UH szerint mindenképp,bár a többi tünet nálam sem stimmel.Nem vagyok túlsúlyos (163 cm,55-56 kg)nem is szőrösödöm,különösebben pattanásos sem vagyok.Mindig sportoltam valamit,de a doki szerint cisztákkal nem szabad ugrabugrálni,szóval maradt a kutyasétáltatás,ami hát fogalmazzunk finoman,túrót nem ér.Kiváncsi lennék a véleményedre,szerinted a pilatestől nem lennének erősebbek az alhasi fájdalmaim,végig tudnék csinálni egy pilates órát?
    Előre is köszönöm!
    Mariann

    • Ági

      2011-07-06 16:06:24

      Kedves Mariann,

      Olvasva a leírtakat, lehet, hogy Neked sincs PCO-d (mint ahogy kiderült, hogy nekem sincs) – nagyon könnyen “rásütik” a pco-t manapság a nőkre. Csakúgy, mint a kicsit élénkebb gyerekekre, hogy hiperaktív. Szerintem nyugodtan elkezdhetsz pilates-ezni – minthogy ez kicsit sem “ugrabugra” torna, hanem egy nyugodt talajtorna! Tehát, ha PCO-d van valóban, akkor sem árthat. Sőt! Minthogy a Pilates az össze szerv és szervrendszer működését az ideális működés irányába tolja el, még használhat is …

      Alhasi fájdalmaid biztosan nem lennének tőle és egy megfelelően képzett edző keze alatt dolgozva biztos vagyok benne, hogy végig tudnál csinálni egy órát – mi több, nagyon élveznéd azt :)!

      Szóval, Pilates-re fel! Ha van kedved, várom visszajelzésed, milyen volt!

      Ági

  • Simonfi Ági

    2011-03-09 17:11:50

    Kedves Lányok,

    Köszönöm a hozzászólásokat és a tanulságos történeteket is!

    Akárhogy is, a legjobb, ha az ember mindig hallgat a benső hangra, amit “női megérzésnek” is hívhatunk :)!

    Jó egészséget mindnyájatoknak!

    Ági

  • Simonfi Ági

    2011-03-09 17:09:27

    Kedves Ági!
    7 hónapja járok Pilates órákra, nagyon szeretem, életem részévé vált. A közeljövőben szeretnék teherbe esni (már van 2 gyermekem), de a Pilatest, ha nem muszáj nem szeretném abbahagyni. Kérdésem, hogy kismamaként lehet-e folytatni és ha igen, meddig?

    Válaszodat előre is köszönöm:

    Ildi

    Kedves Ildikó,

    Igen, nyugodtan folytasd a Pilates-t és járj el a “Pocaktorna” című írásomban leírtak szerint. A cikket itt találhatod:
    http://www.agipilates.hu/Agipilates_hirlevel_28.html

    Sok sikert!

    Szeretettel: Ági

  • Hegedűsné H. Tímea

    2011-03-03 18:06:39

    Nekem egy évekig tartó kálvária végén született meg első kislányom.
    Mikor elkezdtük a családtervezést spontán elvetéltem. Elmentem egy dokihoz, aki továbbküldött egy jó nevű ultrahangos specialistához. Megállapította, hogy PCO-m van. Mindezt úgy, hogy szorongatta a kezemet és közölte,agyi MRI vizsgálatra lesz szükség,mert agydaganatom lehet,ez okozza a PCO-t. Mondanom se kell, hogy éreztem magamat. Visszamentem az eredeti dokihoz,aki megnyugtatott és gyógyszereket írt, majd egy másik dokihoz továbbított. Így egy endokrinológushoz jutottam, aki mondta, hogy olyan gyógyszereket kaptam,amik éppen gátolják a teherbeesést. Gyógyszerváltás, vizsgálatok, terhes lettem. A hatodik héten elhalt,missed ab. Utána még évek teltek azzal, hogy még 2 missed ab-m volt. Újabb doki, vizsgálatok. Kiderült, hogy kettéosztott volt a méhem,ráadásul egy korábbi terhességből bent maradt szövetmaradvány.3 műtéttel tettek rendbe. Hormonkezelés hatására sem estem már teherbe. Erre elmentem egy meddőségi központba, ahol kivizsgáltak. Kiderült sárgatesthormon-elégtelenség okozza az elhalást. Diagnózis: rengeteg progeszteron kell az első 12 hétben, de a doki szerint sosem leszek képes gyereket kihordani. Ezt 2006. nov.12.-én mondta, 2 hét múlva már teherbe is estem. Szilveszter előtti napon közölte velem, elhalt megint a magzat. Különböző okok miatt nem hittem neki, elmentem egy magánrendelőbe UH-ra, ahol sírva hallgattam az én kislányom szívdobogását. Gondoltuk a második baba is nehezen fog összejönni, nem így lett, jött magától. Az első 12 hétben szedtem a progeszteront, utána minden rendben ment.Most 2 kislány boldog szülei vagyunk.
    Én azt látom, tapasztaltam, hogy sajnos az orvosoknak még sokat kell fejlődniük szakmailag is, de emberileg a leginkább. Nincsenek tudatában annak, hogy amit mondanak, tesznek mekkora hatással van mások életére.
    Nagyon akartam babát, küzdöttem és sikerült. Biztos, hogy másnak is sikerülhet.

  • Rákosi Klára

    2011-03-03 14:49:41

    Bár magam is orvos vagyok meglátásoddal teljesen egyetértek, sőt követendő példának tartom minden hasonló problémával küzdő nő számára. Én a magam részéről 2 év sikertelen próbálkozás után is megtagadtam minden meddőségi kivizsgálást (feltűnt, hogy minden kolléganőmnél és ismerősömnél kihoztak valami kórosat!). A kisfiam most múlt 1 éves.
    Gratulálok és minden jót kívánok Neked és minden kedves nőtársamnak!
    Rákosi Klári

  • Mészáros Jánosné

    2011-03-03 14:35:21

    Szia Ági! 5 unokás nagymama vagyok és nagyon meg tudom érteni az akkori elkeseredésedet. Soraidat olvasva eszembe jutottak az én könnyeim is, amit a várva várt első baba érkezése előtt hullajtottam. Mert én is megjártam már az összes vizsgálatokat a férjemmel együtt anno 1974-76-ban. Semmi szervi bajom nem volt, férjemnél sem találtak semmi hibát, csak a baba nem akart jönni.Megállapította az egyik orvos, hogy kicsi, fejletlen a méhem, amire Yectofer és más erősítő injekciókat kaptam. Semmi eredmény ! Ha kisbabát toló kismamákat láttam az utcán, mindjárt elbőgtem magam. Már az egyik prof. azt tanácsolta, hogy “kakast kellene cserélni”, a viccet félretéve: eü.kaparást akart csinálni a magánklinikáján.Erre nagyon megijedtem és hátat fordítottam az egész kálváriának. Lehet, hogy ez a lélektani löket kellett ahhoz, hogy
    2 hónap múlva kimaradt a menstruációm és természetes módon teherbe estem. Képzeled, milyen nagy boldogság volt ez számomra! Végre megszületett a fiam! Az örömbe sajnos üröm is vegyült, mert a hazamenés utáni napon visszakerültem a kórházba gyermekágyi lázzal (a XX.században!!!) Egy hétig nem találták meg a megfelelő gyógyszert, hogy levigyék a lázamat, a fertőzést megakadályozzák. A szülést levezető dr-nőt el is küldték az esetem után a klinikáról. Két hétig -amíg a kórházban voltunk -nem láthattam a gyermekemet, így később – a gyógyszerek hatása miatt -nem is szoptathattam, elapasztották a tejem.Végre, egy hónapos kórházi kezelés után legyengülve, lefogyva mehettünk haza. Azóta már felnőtt a picinyem. A második terhességem már normálisan folyt le, ahogy azt beterveztük, és ráadásul kislány lett.Most meg már az unokákért izgulunk. A legidősebb Dorina 11 éves,utána Szabina: 8 éves, Linett: 3 éves, Nimród: 16 hónapos és Nilla: 4 hónapos.
    Jó egészséget kívánok Mindnyájatoknak. Szeretettel: Ica

  • Gulyás Józsefné

    2011-03-03 11:07:57

    Keedves Ági!
    Immár 4 unokás nagymama vagyok,de figyelemmel kisérem a kismamás cikkeid is,amelyek igen hasznosak lehetnek a kismamák,leendő anyukák számára.
    Megerősíteni szeretném azt,hogy igenis nagyon fontos a “tudat alatt dől el gondolati tényező” vagyis a gyökér ,nagyrészt lelki eredetű..
    A továbbiakban pedig a szoptatással,oly gyakran felvetődö ” nincs tejem” megfogalmazások. Fentivel kapcsolatban,pedig csak azt tudom hangsúlyozni,hogy a a babával ez a bensőséges kapcsolat semmivel fel nem cserélhető,meg nem ismételhető.
    Könnyű szülést,jó egészséget kívánok mindkettőtöknek és természetesen a két gyermekednek,családodnak is.
    GK

  • Mendala Ildikó

    2011-03-03 10:40:31

    Kedves Ági!
    7 hónapja járok Pilates órákra, nagyon szeretem, életem részévé vált. A közeljövőben szeretnék teherbe esni (már van 2 gyermekem), de a Pilatest, ha nem muszáj nem szeretném abbahagyni. Kérdésem, hogy kismamaként lehet-e folytatni és ha igen, meddig?

    Válaszodat előre is köszönöm:

    Ildi

  • Peterfi Anna

    2011-03-03 09:11:37

    Az orvosi tevedesek jo peldaja az en fiam, aki most toltott 7 evet es azt mondtak neves orvosok(Nemetorszag,Ausztria,Magyarorszag es persze Romania), hogy soha nem lehet gyerekem. Nyolc even keresztul egy halom penzt aldoztunk arra, hogy valaki mar azt”mondja” hogy lehet gyerekem, de mindenki az ellenkezojet allitotta. Akkor elmentunk egy regi baratunhoz aki szinten szulesz-nogyogyasz, (de hat ugye ciki regi barathoz menni) es o azt mondta semmi szervi problemat nem lat ami miatt ne lehetne gyerekem csak azt kell elhigyjem hogy lehet es ugy alljak a dolgokhoz es lam neki lett igaza.
    Azon szoktunk neha szorakozni, hogy most erdekes lenne a gyerekkel folkeresni azokat a hires klinikakat, amelyek jo penzert allitottak hogy o nem szulethet meg es lam betoltotte mar a 7. eletevet ; valyon milyen tagra nyilt szemmel neznek a gyereket es az altaluk kibocsajtott ugymond”iteletet”?
    jo babazaskes babavarast mindenkinek!